Vissza a nyitóoldalra       A KIADÓ     KÖNYVEINK     ÚJDONSÁGOK     ÉRDEKESSÉGEK     MEGRENDELÉS     E-MAIL     ELÉRHETŐSÉGÜNK       ©TERTIA 2001   Látogatóink adatainak védelme

ENGLISH >>>                   RÉSZLET   A BOSZNA-VASÚT FOGADTATÁSOK - AZ ÚJ BOSNYÁK VASÚT - DOBOJ, MAGLAJ, VRANDUK - ZENICÉTŐL SZERAJEVÓIG - ÚTI KALANDOK - SZERAJEVO - NÉPIES ALAKOK 1882 június havában Amint közeledtünk a Szávához, mindinkább érezhető volt az érdeklődés az újon kinevezett közös pénzügyminiszter iránt, aki hivatva volt az okkupált tartományok igazgatását átvenni; ez érdeklődés csakhamar növekedett, mint a hullámverés, valóságos izgatottságig. Pécsett még csak véletlenül találkoztunk egy pár ismerőssel, Eszéken már élénk csoport, Vinkovcén nagy tömeg a város kitűnőségeivel várta a vonatot, és akarta látni Kállayt. Magyar-Bródban már nem használt semmi vonakodás. Ki kellett szállni, és fogadni kellett a fogadtatást. A Száván túl már bosnyák földön voltunk, és itten Sztranszky altábornagy állott mint a kormányfőnök helyettese a tisztelgők élén. De itt is, a csak kétezer lélekből álló Boszna-Bródban, ahol egyébiránt alig van látnivaló, csupán néhány percet időztünk, és mindjárt átültünk a bosnyák vasútra. Az eddig forgalomban lévők helyett már az új kocsikban utaztunk, melyek csak akkor fognak a forgalomnak átadatni, ha Szerajevóig megy a vonat, ami szeptember végére várható. A Bród-Zenice vonalrészen is még sziklarepesztések szükségesek, mielőtt e kocsik rendesen közlekedhetnének, mert különben veszélyeztetve volna a járódeszkán a vezetnök. E kocsik, dacára az alig egy rőfnyi széles vágánynak, már egészen kényelmesek. Bródból Szerajevóig azelőtt három és fél napig utaztak, ugyanazon az úton, csaknem mindig a Boszna mentén, melyen most a vasút halad. E vonal mint kőút is csak 1863-64-ben épült ki. Az okkupáció után megkezdett vasút, mely Szerajevóig 269 kilométernyi lesz, kilenc hónap alatt épült ki a zenicei állomásig. Bródtól az Ivanszko-polje nevű Száva-síkságon, majd az Ukrina völgyében halad a vonat a csaknem egészen mohamedán és Bródnál alig nagyobb Derventig, ahol először látunk bosnyák várromokat. Innen a Vucsija-brdo és a Krnin-planina középhegységei között kanyarodik délkeletnek a Boszna folyójáig, melyet a jelentéktelen Bukovácnál ér el, és aztán csaknem forrásáig követ. A Szprecsa torkolatával szemben fekvő Doboj történelmi várát is csak az éjnek homályában láttuk ezúttal. Csak Maglajnál, a véres emlékezetűnél kezdett ránk virradni, és Vranduknál már egész pompájában láttuk a bosnyák vadregényességet; a zúgó Boszna fölött sziklákon felkúszó sötétfekete faházakat az istállónak használt földszinttel és a kiugró erkélyes emelettel, a régi török kővárnak romjaiban is dacos bástyáit és tornyait, a szirtekbe repesztett és hatalmas sziklakapukon átvezető egérfogó utat, amely valóságos coupe-gorge. Az 1503-iki budai béke után itt volt a határ magyar és török Bosznia közt. Majd tágul a szoros, és szikla és erdő alatt hosszú kukoricaföldeket látunk. De ezeknél is hosszabb térségek várják még a kultúrát. Kipusztított, lelegelt erdőnek alacsony cserjése borítja a földet. Így haladunk el röptében néha egy-egy percnyi szünettel apróbb-nagyobb helységek, vadregényesen váltakozó tájképek mentén, melyekben zúgó malmok, egyszerűek, aminőket már a római telepesek építettek, képviselik az ipart, gyéren előforduló más gabonaneműek közt leginkább a kukorica és a devasztált erdő mutatja a földmívelés állapotát. Magasabban hatalmasan állanak már az erdők, és némely állomáson dongatömegek mutatják, hogy új ipar keletkezik. De lent már csak a házak és gunyhók közt áll a fa, és a kipusztított fák helyén még alig-alig kezdődött más kultúra. Annál kellemesebb és nagyobb volt meglepetésünk, mire elhagytuk a vasút szűk völgyét. Zenicénél a fogadtatási szónoklatok és rövid reggeli után azonnal szekerekre ültünk, némi csodálkozására a rendezőknek, kik hosszabb tartózkodásra, legalább egy kis pihenőre készültek volt. És innen fogva gazdag, színpompás, virágzó, élénk és zajos képek és jelenetek kísértek bennünket a sebes kocsikázás közt mind egész az "aranyos" Szerajevóig, mely hatalmas bérceinek ölében, száz minaretjével, vár- és bástyakoronájával, kertjeinek buja növényzetével már messziről úgy intett volt felénk, mint valami mese. Zenice alatt mind regényesebb lesz a csodálatos sziklaképződések közt zúgó Boszna. Majd jobbra-balra, amint tágult a határ, tágultak a mívelt földek is, és számos mezei munkás birkózott itt a gazdag terméssel, melyben már nem csupán a kukorica uralkodott. Jó föld van itten elég, és sok ember fog itt még meggazdagodni, mint a Csekonicsok, Karácsonyiak, Kissek és mindazok, akik a Bánságban szereztek birtokot a visszafoglalás után. Majd előttünk, majd mellettünk, majd mögöttünk nyargalnak a községről községre kiálló bandériumok, néha eltűnve, hogy a szokottabb, és ha rosszabb, meredekebb bár, de rövidebb úton, vagy éppen csak bosnyák lovaknak járható szikla- és erdőösvényeken megelőzve a menetet, magasan fenn, messze előttünk tűnjenek fel ismét: jó barátságban összevegyülve pópák hosszú fekete szakállal és talárral, csákószerű süveggel, vakmerően lovagolva, akár a mi régi harcias püspökeink; őszbe csavarodott bégek, hatalmas, összevissza csavart hófehér vagy vérvörös turbánban; könnyű fezben a keresztények; csupa élesen metszett marcona, merész tekintetű, szőrös ábrázatok, tele férfias büszke szépséggel és eréllyel. Mindez apró, de az arab vért meg nem tagadó lovakon, a bő ujjakban libegő karokkal magasra a levegőbe húzva a prüszkölő állat orrát, könnyen ülve a lábak erős mozgása mellett is a nyerget. A lakosság itten aránylag sűrű. A nagy postaállomások közt - a vasbányáiról nevezetes Buzovaca, a borvizes Kiszeljak, Blazsuj -, melyekben primitív állapotok közt bizonyos jólét is észlelhető, csaknem szakadatlanul terjednek kisebb községek, egyes szétszórt házcsoportok, melyek felhúzódnak az erdőig s a bércig, hánok és tanyák. Banderialistákban nem volt tehát hiány. A fogadtatások és beszédek hivatalos apparátusáról nem szólok. Ehelyett inkább egypár egészen váratlan, egyáltalán nem programszerű intermezzót említek. Útközben több folyamodványt adtak át Kállaynak, némelyt igen eredeti módon. Az első kocsit, melyben Kállay és báró Nikolics ültek, és mely előtt csak három huszár lovagolt, az egyik jól elöl, a másik kettő is meglehetős távolban, egyszerre csak körülveszi egy egész raja azoknak a marcona bosnyák lovasoknak. Nem volt benne semmi feltűnő, mert a banderialisták azzal a szabadsággal, mely a Keletnek és a keleti életnek egyik legfőbb bája, de melyet a nyugati ember rendetlenségnek nevez, majd itt, majd ott tűntek el és tűntek föl, a második kocsi pedig, melyben Sztranszky altábornagy ült, a nagy por miatt szintén meglehetős távolban maradt. A lovasok azonban, kik tán nem is tartoztak a bandériumokhoz, mire egészen sűrűn körülvették a kocsit, a szokott zsívió helyett így kiáltottak, hogy: "Igazságot kérünk, különben tönkre kell mennünk!" Ez is egy neme a maga bosnyák módjára a bizalomnyilvánításnak, mely semmi esetre sem volt hatóságilag rendezve. Kállay nevüket kérdezte, amit néhányan minden tartózkodás nélkül megmondtak; miután a miniszter felírta nevüket és megmondta, hogy panaszaikat meg fogja vizsgáltatni, egész tisztességgel távoztak. A kerületi főnök utasítást is kapott, hogy ez embereket hallgassa ki, és panaszaikat azonnal terjessze fel, de nehogy valamiképpen éreztesse velük, hogy a programba a maguk szakállára beleimprovizáltak egy váratlan pontot. Kevésbé zajosan, de nem kevésbé keletiesen jelentkezett egy másik panaszos. Blazsuj előtt, elhagyatott magános háznál, mely még sűrű golyózápor nyomait mutatja az okkupáció idejéből, mert itten tizenkét török védelmezte magát mindhalálig, állt egy bosnyák mozdulatlanul. Egyedül áll és csak nézi az érkező menetet, a vágtató lovasokat, a miniszter kocsiját, nem is köszönt. Hiszen nagyobb urat előre köszönteni nem illik. De Kállay látja, hogy a közönséges keleti közönynél és kíváncsiságnál több a mi emberünkben az éber figyelem, látja, hogy írás van a kezében, ha nem is lobogtatja, látja, hogy ez az ember akar valamit. Megállíttatja a kocsit, és odainti az embert, aki most már köszönt és átadja panaszos levelét. Ugyane vidéken a katonai őrjáratok, melyekkel éppen, mint a háborúban, az egész úton át találkoztunk, sokkal sűrűbbek. Az út melletti magaslatokon tisztelegve várják be elvonulásunkat. Itt néhány nap előtt "banda" mutatkozott, és rablási kísérlet történt. Blazsujnál bosnyák újoncot kaptunk kocsisnak. Igen jól néznek ki, látszik, hogy harcra termett faj. De még nem igen ismerte ki magát. Mikor a blazsuji fogadtatás után megindultunk, nem csatlakozott elég gyorsan, és egyszerre mintha csak a föld alól bújnának ki, végtelen kocsisor tolult elénk minden mellékutcából, azok, akik már Szerajevóból jöttek a miniszter elé. Mire aztán egy szekerésztiszt megparancsolta neki, hogy hajtson előre, úgy nekivágtatott, hogy azt mondtam társamnak: "Meglátja, mindjárt mi leszünk az elsők az excellenciások előtt". És alighogy mondom, már elhagytuk az altábornagy kocsiját, úgy, hogy csak nagy nehezen tudunk a nekünk dukáló helyre jutni. Majd messze kitágul a vidék, gazdag, viruló síkság, tele kultúrákkal, a Szerajevszko-polje terül el előttünk magas bércektől környezve, a Bosznának már itten, kezdetén, jelentékeny vizétől öntözve. A háttérben, ahol azok a bércek mint óriás amfiteátrum ismét ölelkeznek, már látszik az "aranyos" Szerajevo, a legszebb fekvésű városok egyike. Sűrűbbek lesznek a falvak és házcsoportozatok, és Ilidzse meleg gyógyfürdőjétől fogva mind sűrűbb a menet elé kíváncsian kitóduló tömeg. Messze elnyúló katonai barakkok előtt a legénység áll. Súlyosan megterhelt öszvércsoportok, nagy társzekerek lengyel zsidók által hajtva, egy-egy katonatisztnek könnyű sétakocsija, egy-egy zsidó üzér lóháton, nagy sarkantyúkkal, revolverrel, élénkítik az országutat, mutatják, hogy nagy városhoz közeledünk. Az út szélén emberek minden képzelhető és képzelhetetlen öltözékben. Most már asszonyokat is látunk. Egy-egy dáma divatjamúlt vagy soha divatban nem volt cifra ruhában. Apró, kidőlt-bedőlt kocsmák előtt a lengyel zsidó felesége, lánya. Nem mindig sokkal tisztábbak, de sokkal cifrábbak a bennszülött spanyol zsidónők; de akad ezek közt előkelő, vagyonos is, aki kiöltözködött egész díszben, köztük nem egy valóságos szépség. A kacér fez, a cifra dolmány, a virágos bugyogó, amint száz ráncával bőven és rejtélyesen csavarodik a lábak körül, érdekessé teszi a bennszülött szépek kevésbé szépjeit is. A mohamedán nők mindennek fölébe formátlan fekete csuhát és nagy fehér kendőt borítanak, és el vannak fátyolozva olyan sűrűn, mint nem láttam a Keleten sehol. Az itteni mohamedánok talán a délszláv fajok rajongó vallásosságánál fogva, s éppen azért is, mivel nem törökök, szigorúbbak, mint bármelyek. Hiszen egyszer a Korán védelmére lázadtak fel a szultán ellen. Az asszony szorosan tartja a Korán rendeletét; le van fátyolozva, éppen csakhogy lélegzeni s a lába elé látni tudjon, még szemét, de még szempillát sem látni; kötény alá rejtik még a kezüket is; így csoszognak, formátlan tömegek, a magas sarkú fapapucsban, melyet az utcán használnak. Elhaladunk a boszniai dohánygyár, majd az első bosnyák bőrgyár előtt, melyet egy temesvári magyar zsidó állított. Sok magyar szó üti meg fülünket; a katonákon kívül leginkább magyar zsidóktól ered, akik itten is mindig csak magyarul beszélnek egymás közt, és a kereskedelemben és iparban az európai elemet elsősorban képviselik. Végre benn vagyunk a városban, benn a Kelet kellő közepén. A sok épült és épülő új ház nem vetkőztetheti még ki Szerajevót nagy török város jelleméből. A hosszú, jól makadamírozott Ferenc József utcán hajtunk végig és aztán fel a miniszter lakásához szűk, kacskaringós, meredek utcákon, apró, hegyes kövezeten, a keleti utcai és vásárélet egész tarka, zajos élénksége közt.           |A kiadó|Könyveink|Újdonságok|Megrendelés|Elérhetőségünk|E-mail|   |Nyitóoldal|