Marcello Mastroianni: Emlékszem, igen, emlékszem





Vissza a nyitóoldalra



A KIADÓ


KÖNYVEINK


ÚJDONSÁGOK


ÉRDEKESSÉGEK


MEGRENDELÉS


E-MAIL


ELÉRHETŐSÉGÜNK



©TERTIA 2001

Látogatóink adatainak védelme

ENGLISH >>>

Részletek

Emlékszem, igen, emlékszem

Marcello Mastroianni

Fordította: Zalán Magda

Az Emlékszem, igen emlékszem című

portréfilm 1996 szeptemberében ké-

szült Portugália északi részén, ahol

Marcello Mastroianni forgatott. A

nagy művész még látta az elkészült

anyagot, ő adta a címét. Ez a kötet az

ő hangjának átirata.

Anna Maria Tató a film rendezője így

ír a könyvhöz írott utószavában a for-

gatás hangulatáról: "Egy ilyen minimá-

lisra fogott stáb azt is jelentette, hogy

egyetlen felvevőgéppel dolgoztunk,

csakis a legszükségesebb felszerelés-

sel. Marcellónak, aki de Oliveira filmjé-

ben játszott, ez az jelentette, hogy

rendkívül szoros volt az idő, amiben

forgathattunk. Mindennek a tetejébe a

portugál hegyek között gyakori a sze-

szélyes időjárás.

Munkanaplónk jól mutatja, hogy mi-

lyen körülmények között forgattuk az

Emlékszemet: minden snittet csak e-

gyetlenegyszer vettünk föl, és ha

nagy néha meg kellett valamit ismé-

telni, az sosem Marcello valamely ba-

kija vagy bizonytalansága miatt történt, hanem az idő vagy valami technikai probléma

miatt. Új filmet kellett a felvevőgépbe fűzni, új szalagot a magnóba, vagy kitört egy vi-

har. Vagyis filmünk dokumentálja Marcello rendkívüli biztonságát, meghökkentő beszéd-

készségét, nemcsak színjátszó, hanem elbeszélő tehetségét is.

Amikor azt kérdezték tőlem: milyen volt "Mastroiannit rendezni", Michel Simon egy mon-

dása jutott eszembe, amit Marcello időről időre szívesen idézett: "A nagy színészeket

nem rendezni kell, hanem nézni." Soha nem volt ez igazabb, mint a mi esetünkben. Ve-

gyük csak a snittet, amiben Marcello Csehov iránti szerelméről vall. Az elején úgy tűnik,

mintha saját magáról beszélne, de aztán kiderül, hogy a Ványa bácsi egy monológját

mondja, arról tér rá a saját élményeire, feldíszíti őket kis anekdotákkal, ám arra használ-

ja őket, hogy rajtuk keresztül jobban feltárja a csehovi világ "rejtett nagyságát", hogy

visszatérjen a maga Csehovot "meglátni és megszeretni" érzésére, hogy elmondja, mi-

ért érzi magához közel Csehov "tompa színeit"... Vagyis ebben a snittben, akárcsak a

többiben, a felvevőgép előtt álló Mastroianni játszik, emlékezik, töpreng, mesél. Ami ta-

lán a leginkább meglepő azoknak is, akik jól ismerték: az a könnyedség, a természetes-

ség, amivel Marcello egybefogja a nagy dolgokat a kicsikkel, ahogy szórakoztató

szarkazmust kever váratlan mélységekkel, anekdotázást Kafkával meg Stendhallal. Az

ember hallgatja - és nézi -, és nem könnyű eldönteni azonnal, de talán nem is érdemes,

hogy ki beszél: az ember, a színész, egy másik filmbeli figurája, vagy Mastroianni valójá-

ban önmagát alakítja.

A filmünk csapóján ez állt: "M. M. - Önarckép". Ez volt a cím, amíg Marcello meg nem néz-

te, együtt a többi felvett anyaggal, azt a snittet, amiben összevissza ugrálva rövid em-

lékképeket idéz fel, amit a film és a könyv prológusának szántunk. Ekkor, megismételve

a snitt utolsó mondatát, azt mondta nekem: "Emlékszem, igen, emlékszem... Miért ne?

Tetszik nekem ez a cím. Önarckép túlságosan merev, majdhogynem nagyképű. Valami li-

neárisat, szépen rendbe szedettet sejtet, az élet állomásainak pontos kronológiai felso-

rolását ígéri. Egy ilyen cím meg, mint ez az Emlékszem olyan, mint valami nagy üres tér,

több szabadságot engedélyez arra is, hogy fontos dolgokat elfelejts. Merthogy 'az

emlékezet bizarr dolog ám. Bizarr, mint a szerelem.' "

ISBN 963 86024 1 4

158 oldal + 16 oldal fekete-fehér fotó, kötve, A/5

A könyv bolti ára: 1800 Ft

|Nyitóoldal|