 |
|
|
|
 |
|
|
ENGLISH
>>> |
| |
|
|
|
| |
|
|
|
| |
|
|
|
| |
Marcello Mastroianni: Emlékszem,
igen, emlékszem |
| |
Fordította:
Zalán Magda |
| |
|
| |
|
| |
I. A fordító előszava: |
| |
Anna Maria Tato
olasz dokumentumfilm-rendező 1987-ben filmportrét szeretett volna
csi- |
| |
nálni Marcello Mastroianniról,
amint e könyvhöz írt utószavából megtudjuk. A filmet - |
| |
amely lényegében vagy másfél száz különböző
időben felvett Mastroianni-monológ - |
| |
csak 1996 szeptemberében kezdték forgatni.
Akkor külön érdekességet kölcsönzött a |
| |
készülő filmnek, hogy Mastroianni
abban a hónapban, a forgatás napjaiban lett hetven- |
| |
két éves. Elkészülte minden Mastroianni-filmek
legkülönlegesebbikévé emelte, mert ke- |
| |
véssel a forgatás befejezése után Mastroianni
meghalt. De "a nagy színész még látta az |
| |
elkészült anyagot - írja Anna Maria Tato,
a portréfilm rendezője. - Ő adta a címét." |
| |
|
| |
1998 decemberében a washingtoni Olasz Intézetben
láttam a Mi ricordo, si, io mi ricordo |
| |
több mint három óráját. Akkor már majdnem
elkészültem a film hangszalagjának átírá- |
| |
sából készült azonos című könyv fordításával.
Ezt tartja most kezében az Emlékszem, |
| |
igen, emlékszem
olvasója. Amint a magyar cím, a magyar szöveg sem követi hajszálpon- |
| |
tosan az olasz eredetit. A simításoknak több
okból éreztem szükségét. Egyrészt, mert a |
| |
hangszalagra rögzített szöveg minduntalan
utal a celluloidra vett képre. A felvevőgép e- |
| |
lőtt önfeledten gesztikuláló, hunyorító,
felnevető és mindenképp élő Mastroianni monda- |
| |
tai tele vannak ilyen szavakkal:
"ekkora", "így", "eddig", "ez",
és mind nyilvánvalóan utal |
| |
valamire, amit a néző rögtön megért, de az
olvasó esetenként ki sem tud találni. A szö- |
| |
veg csiszolását indokolta az is, hogy Mastroianni
szabadon, kötetlenül, csapongva előa- |
| |
dott monológja természetesen telis-tele
van az élő beszéd pontatlanságaival. A film né- |
| |
zői előtt ezek még szerethetőbbé, emberibbé
teszik a színészt, sőt talán a film szóhű |
| |
átiratának olvasói is készségesen elnézik
neki bájos pongyolaságait. |
| |
|
| |
Gyakorlatból tudom, hogy egy idegen nyelvből
fordított szöveg slendriánságaiért min- |
| |
denki mindig a fordítót okolja. Ha nem is
irtottam ki teljesen, de kicsit meggyomláltam a |
| |
szöveget, olasz kiadás nem Mastroianni halálához
olyan közel jelenik meg - kevesebb, |
| |
mint egy év után már kapható volt a könyvesboltokban
-, a sajtó alá rendezők még ná- |
| |
lam is szigorúbban megfésülték volna az anyagot.
Ami, hadd mondjam ki, kár lett volna. |
| |
A felvevőgép előtt gondtalanul előhúzott szavakkal, válogatás nélkül
felidézett emlékek
|
| |
minden eresztékében hiteles képet festenek
Marcello Mastroianniról, a 20. századi film- |
| |
művészet ezerszínű művészéről, erről a tüneményesen,
szándékosan szürke emberről. |
| |
|
| |
Zalán Magda |
| |
1999. január, Washington |
| |
|
| |
|
| |
II. Részlet a könyvből: |
| |
|
| |
KAROK, LÁBSZÁRAK, AJKAK, ORROK |
| |
|
| |
Nem mondhatnám, hogy tetszem magamnak. Most
azt hiszik, hogy álszerénykedem. |
| |
Nem én. |
| |
|
| |
Vékony a karom, vékony, szikár a lábszáram,
megakadályoztak abban, hogy... Szeren- |
| |
csémre! Nem valók nekem a hősök. Ezzel a
kicsi orral! Az ajkam, az igaz, húsos... Nekem |
| |
azonban mindig a keskeny szájak tetszettek,
mint Jean Gabiné. Meg a sasorrok. Mint |
| |
Gassmané. Gyönyörű, arisztokratikus orruk
van az etiópoknak meg az abesszineknek is. |
| |
|
| |
Mindig szerettem a saját külsőmön ironizálni.
Ha lehetett, teljesen elkentem. Mielőtt |
| |
megöregedtem, már eljátszottam egy sor nálam
sokkal öregebb figurát. Ravaszul arra |
| |
gondoltam: nem akarom, hogy a közönség azt
mondja: "Nahát, hogy megöregedett!" |
| |
Nem, én előbb játszom öregeket, így aztán
majd azt mondják: "Nézz csak, öregre masz- |
| |
kírozta magát." Apró fogás. Persze nem
tudom, hogy bevált-e. |
| |
|
| |
Mindezt azért mesélem el, hogy aláhúzzam
a tényt: mindig zavart a külsőm. Amihez az- |
| |
tán még hozzájött ez a nevetséges jelző is:
"latin lover". Egyáltalán nem illik rám. Tete- |
| |
jébe még meg is károsít. Mert ha adódik egy
ismeretségem, egy kalandom, a híres latin |
| |
lovertől ég tudja micsoda teljesítményt várnak,
miközben én teljesen normális ember va- |
| |
gyok, a teljesítményeim terén is. |
| |
|
| |
Miért kellene a színésznek különlegesebbnek
lennie a többi halandóknál? Korunkban |
| |
minden lépésnél történik valami tragédia,
a sajtóban meg színészeket, gitárosokat in- |
| |
terjúvolnak. |
| |
|
| |
MR. LATIN LOVER |
| |
|
| |
Latin lover! Kezd elfogyni a türelmem. Harmincöt
éve már, hogy Az édes életet forgattuk, |
| |
amikor az amerikaiak eldöntötték, hogy én
vagyok "a latin lover". Nagyon szeretik a cím- |
| |
kéket. Ezt a címkét aztán átvették az olasz
meg általában az európai újságírók is. Meg- |
| |
könnyíti a helyzetüket. "Latin lover!",
ezzel megmondtak mindent. |
| |
|
| |
Latin lover, én? Életemben nem jártam éjszakai
lokálokba, nem korzóztam a Via |
| |
Venetón, kivéve, amikor ott forgattuk a filmet.
Héba-hóba beülök egy presszóba. Nem |
| |
értem. Talán azért, mert abban a filmben,
meg másokban is szép nők vettek körül. De |
| |
ettől még nem lesz az ember latin lover.
Fizettek azért, hogy a vásznon öleljem őket, |
| |
hogy úgy csináljunk, mintha szerelmesek lennénk,
világos? |
| |
|
| |
"Latin lover!" Bele kell bolondulni.
Micsoda hülyeség! Lealacsonyít. Kérdem én: megnéz- |
| |
tétek a filmjeimet? Az édes élet után, hogy
ne ismételjem magam - mert a terjesztők és |
| |
a producerek szívesen láttak volna megint
az aranygombos blézerben -, A szép |
| |
Antonióban egy impotenst
alakítok. Rögtön utána jött a Válás olasz módra,
amiben az a |
| |
felszarvazott hülye voltam. De játszottam
egy pasast, aki teherbe esik. Az Egy különle- |
| |
ges napban homoszexuálist
játszottam. Meg egy sor szerencsétlen flótást, aki a |
| |
szexszel fabatkát sem törődött. Még a Fellini-filmek
erotikus fantáziái is inkább egy ka- |
| |
masz, egy gyerek fantáziái. |
| |
|
| |
Nem lehet ellene semmit tenni! Elértem a
hetvenkettedik évembe, és még mindig én va- |
| |
gyok nekik a "latin lover". Minek
néznek ezek engem? Cirkuszban mutogatnivaló feno- |
| |
ménnak? Tényleg elfogyott már a türelmem! |
| |
|
| |
Ez a mesterség egyik kellemetlen velejárója.
A sajtó ráharap egy címkére, ami nem illik |
| |
az emberre egy csöppet sem, de használja,
használja, használja. Bosszantó, szörnyen |
| |
bosszantó! |
| |
|
| |
Én annak köszönhetem a karrieremet, hogy
tudom a mesterségemet, nem annak, hogy |
| |
bájgúnár volnék. |
| |
|
| |
folytatás>>> |
| |
|
| |
|
| |
|
| |
|A kiadó|Könyveink|Újdonságok|Megrendelés|Elérhetőségünk|E-mail| |
| |
|Nyitóoldal| |
