"Korunk egyik alapvető kérdése, hogy sorra megfosztotta magát a nagy és ősi jelképek erejétől, a valóságot egyedül a tények egysíkú felszíni világára csökkentve."

Pilinszky János

 A Köldökcsillag a Pocakhegyen az ősi anyaságmítoszt restaurálja. - Ezt akár világmítosznak is nevezhetnénk, hisz a földkerekség mítoszai, legendái, továbbá mindaz, ami a folklór birodalmában lakik, ennek a közös anyatőnek testvérhajtása. És valóságosan is a kozmikus anyaságot dicsőíti, hisz a régiek a Földet valódi anyának, és az Eget emberszabású apának látták. Őseink ebben az álomszerű virtuális térben tevékenykedtek, lényegében a középkorig, s a természeti népek máig ezen a hiten állnak.
 A szerző útja során igyekszik a geocentrikus kozmoszélményt is átéreztetni, hiszen a régi Égbolt, a Föld, Nap, Hold tegnapig valami egész mást jelentett. Az ősalkotások pedig csak úgy érthetőek, ha a régiek bőrébe bújunk, mert modern beidegződéseink átkódolják olvasmányainkat.
 Miért van szükségünk erre?
 Mert elfeledtük, hogy a kezdet kezdetén egy tiszta és érthető ősmítosz áll, melynek a kristályrendszere, hogy hogy nem összeomlott. Mindez egy máig tartó ideológiai földcsuszamlást okozott. Elfeledtük azokat a ragyogó, és világos kezdetkori állapotokat, azokat az életsegítő erőket, melyek segíthetnének bennünket a mai létünket élhetővé, teljesebbé tenni. Megérteni és átélni az élet, az anyaság folyamatos csodáját, elődeink csodálatos teljességét a világmítoszból, melynek része a magyar mitológia is, ahonnan a szerző szintén idéz érdekes részleteket. Gulyás Péter Pál az ősegységet igyekszik tudományos igénnyel rekonstruálni, szórakoztató, olvasmányos időutazás keretében.
 A feldolgozásmód egyéni, mégis mélyen rokon azzal a szellemiséggel, amit például Grimm, Bachoffen, Ipolyi, Berze Nagy, Harva, Hoppál Mihály vagy Jankovics Marcell neve és munkássága képvisel. A kutatást Hoppál Mihály a kezdetektől támogatta és bátorította. A Köldökcsillag a Pocakhegyenhez Vekerdi László tudománytörténész írt előszót.