Vissza a nyitóoldalra       A KIADÓ     KÖNYVEINK     ÚJDONSÁGOK     ÉRDEKESSÉGEK     MEGRENDELÉS     E-MAIL     ELÉRHETŐSÉGÜNK       ©TERTIA 2001   Látogatóink adatainak védelme

ENGLISH >>>                           AKI NAPFÉNYT ARAT A modern Gandhi: M. S. Swaminathan   Erdélyi András       ELŐSZÓ       "Emlékezz az arcára a legszegényebb és leggyengébb embernek, akit láttál, és kérdezd meg magadtól, hogy tervezett lépéseid hasznára lesznek-e valamiben. Kap-e tőled valamit? Segíted-e őt abban, hogy újból kézbe vegye saját sorsát és életét?" Ezt a Mahatma Gandhinak tulajdonított mondatot idézte Monkombu Sambasivan Swaminathan a Tudomány Világkonferenciáján tartott nyitóelőadásában (Budapest, 1999. június). Hiszek abban, hogy ez a gondolat vezérelte Swaminathan professzort hosszú és rendkívül termékeny tudományos pályafutása során. A világhírű tudós Hollandiában, az Egyesült Királyságban, és az Egyesült Államokban végezte tanulmányait, és egyetemi évei után is sokat utazott a világban. Jóllehet az indiai kultúra mélyen gyökerezik lelkében, az emberi civilizáció szinte valamennyi nagy gondolkodójához hasonlóan ő is igazi világpolgár. Akárcsak pakisztáni tudós kollégája, néhai Abdus Salam, Nobel-díjas fizikus, Swaminathan is a Nyugat és a Harmadik Világ kultúráit próbálja összeházasítani. Sokat fáradozott a Harmadik Világ gondjainak enyhítésén, kutatásainak eredményei azonban ugyanolyan fontosak a fejlett ipari országok számára is. Ez a könyv első kézből nyújt információkat az olvasónak a tudománytörténet, a tudománypolitika és a világpolitika egyik legfontosabb eseményéről, a Zöld Forradalomról. A Második Világháború után az élelmiszerhiány, s az annak következtében fellépő társadalmi zavargások, valamint a háborús eszkaláció veszélye valóban komoly fenyegetést jelentett a világra. Swaminathan ebben az időszakban talált rá arra a nemesített féltörpe búzafajtára, amely megváltoztatta India jövőjét. Ennek a kutatási eredménynek köszönhette a történelme során oly sokszor megalázott és kifosztott ország, hogy a gabonatermelésben önellátóvá vált, és azóta saját erejéből képes táplálni növekvő lakosságát. A legtöbb fegyveres konfliktus inkább gazdasági, mint ideológiai okokra vezethető vissza. Ezért nagyon fontosak az élelmiszerellátás biztonságát megalapozó mezőgazdasági beruházások, hiszen háborúkat akadályozhatnak meg. A mezőgazdasági kutatások tehát ebből a nézőpontból valójában a világbéke megőrzésének nagyon is hatékony eszközei. Erdélyi András könyve riportelemekkel gazdagított briliáns interjúsorozat Swaminathan professzorral. Az elmélyült beszélgetés végigvezet minket a tudós kutatói és társadalomszervezői életútján; találkozunk a professzorral az indiai kormány mezőgazdasági államtitkáraként, a Fülöp-szigeteki Rizskutató Intézet vezérigazgatójaként, s végül saját madrászi kutatóintézete alapítójaként. A középkorban a mostani fejlődő országoknak megvolt a saját technológiai tudásrendszerük. Később a modern tudomány és technológia nagy fejlődésnek indult a már gazdag Európában, előkészítette az ipari forradalmat, amely aztán az extra bevételi források és az olcsó munkaerő megszerzésének eszközévé vált, és elvezetett a gazdag és szegény országok közötti technológiai szakadékhoz. A kolonialista nagyhatalmak megváltoztatták a gyarmatokon az oktatási rendszert, szinte teljesen figyelmen kívül hagyva az őslakosság képzését, és még tovább növelve az esélyegyenlőtlenséget. A fejlődő országoknak ma nem technológiára van szükségük, hanem tudományos ismeretekre és olyan intézményekre, ahol az ott élő emberek megtanulhatják a saját autonómiájuk és önellátásuk megteremtésének módszereit. Ez a gondolat adja Swaminathan professzor életművének filozófiáját. A morális értékek fontossága napjainkban jóval nagyobb, mint a múltban volt. Sokak szemében a globalizáció nem jelent mást féktelen gazdasági haszonszerzésnél, miközben a gazdag társadalmak a legcsekélyebb figyelmet sem fordítják a szegény népekre és nemzetekre. Ha sürgősen nem teszünk ellene, ez a veszélyes szakadék tovább fog szélesedni. De hogyan is remélheti a világ, hogy túlélhet egy földindulásszerű megrázkódtatást a fejlődő országokban? Ahhoz, hogy elkerüljük a katasztrófát, mindannyiunk elemi érdeke a Harmadik Világ méltányos társadalmi felemelése. Tudomány és technológia mozgatta mindig is az ipari fejlődést, és a gazdasági növekedést. Ezért kell megbecsülnünk az olyan nagyszerű tudósokat, akik - amellett, hogy fontos tudományos eredményekkel gazdagítanak minket -, szervezik és véghezviszik a kutatásokat, példát mutatva saját országuknak. Ez a könyv tiszteletadás egy ilyen nagy egyéniség előtt, ám egyúttal útmutató is a fejlődő és a fejlett országoknak, vagyis mindannyiunknak. Maurizio Iaccarino a Nápolyi Egyetem mikrobiológiai professzora, a Tudomány Világkonferenciájának főtitkára       |A kiadó|Könyveink|Újdonságok|Megrendelés|Elérhetőségünk|E-mail|   |Nyitóoldal|